2025. 11. 08. Bajnoki labdarúgó mérkőzés
Balassagyarmati SC – Patak FC 1 : 1 ( 0 : 0 )
Játékvezető: Kiss Tamás (Kiss Gergő Zsolt, Homoki Gábor)
Balassagyarmat: Beniczky – Csizek R, Varga, Rados (Petényi 75′), Csábi B, Boros, Major, Csizek Á, Csábi T, Csábi G, Seres Á.
Patak: Pincze G (Ivanics G 46′) – Fábián L, Paulicsek M, Mócsány R, Horváth B – Dombi Zs (Busai B 56′), Krausz T – Garai G, Sinkovics K, Németh L – Bogdány Cs.
Góllövők: Csábi Tamás (54′) ill: Sinkovics Kornél ( 74′)
Sárgalap: Seres Á (20′), Csizek R (23′), Csábi G (38′) ill: Paulicsek M (55′)
Kiállítva: Csábi T (88′)
Négy hét „pihenő” után újra pályán volt csapatunk. Az őszi záró fordulóban a negyedik helyen álló Balassagyarmati SC otthonában vendégeskedtünk. Nem volt elég az egy hónapos szünet, még szombaton kora délután volt a mérkőzés kezdése, persze, hogy nagyon sokan nem tudtak a csapat rendelkezésére állni. A bevethető 13 játékos közül ketten, Sinkovics Kornél és Dombi Zsolt most játszottak először ebben a kiírásban. Szóval nem voltak jó kilátásaink…
Az gyorsan ki derült, hogy ezen a játéktéren nagyon nehéz lesz szervezetten és pontosan futballozni. Mindkét csapat szenvedett ez miatt. Rengeteg volt a pontatlanság és a technikai hiba mindkét fél részéről, ez miatt pedig nagyon gyenge színvonalú játék alakult ki. A hazai csapat azokból az eladott labdákból próbált építkezni, amiket mi nagyvonalúan szinte tálcán kínáltunk fel számukra, de ezekből eggyel sem tudtak mit kezdeni. Részünkről viszont még a kapu közelében sem kerültünk. Az első félidő így telt el, több bosszúsággal, mint elégedettséggel. A folytatásban gyorsan vezetést szereztek a hazaiak, ebben sajnos a talaj minősége jócskán benne volt! Ivanicsnak rutin védés lett volna, de a labda akkorát pattant a vetődő kapusunk előtt, hogy az a kapuba kötött ki! A dráma csak ezután jött igazából! Kevesen voltunk, rosszul játszottunk és most már hátrányba is kerültünk, de ha lúd, legyen kövér… A pályára küldött egyetlen mezőnyjátékos cserénk Busai alig négy percet volt a pályán amikor kifordult a bokája, ketten kísérték le a pályáról. Ezt is köszönhetjük a nehéz, rossz talajnak. Nem sokkal ezután Garai maradt a földön egy ütközés után, őt is le kellett kísérni és a kórházba kötött ki, neki súlyosabb lett a sérülése, két bordája zúzódott támadónknak. Kilencen maradtunk és hátrányba voltunk, de itt történt valami, a csapat vett egy nagy levegőt és egyre másra értünk föl a hazai kapu elé. Ennek a hajrában meg is lett az eredménye, Sinkovics higgadtan lőtte ki a bal alsó sarkot! Egyenlítettünk kilenc emberrel! Nem tudni, hogy a hazaiakat zavarta meg az, hogy kilencen vagyunk, vagy minket erősített föl, de láthatóan eltüntettük a két ember kiesését és már az is benne volt a játékban, hogy akár meg is nyerhetjük ezt a erősen felejthető találkozót! Erre is meg volt az esélyünk! Már a kilencvenedik percben jártunk amikor szögletet végezhettünk el. Busai (az utolsó percekre sérülten vissza tért) a léc alá tartó pördítését a gyarmatiak kapusa Beniczky óriási bravúrral és reflexszel ujjheggyel a léc fölé tolta! Ezzel mindenképpen pontot mentett csapatának egy olyan mérkőzésen, ahol egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet. Szép volt fiúk! Hajrá Patak!
Piffka Gergő: – A mérkőzésről nagy vonalakban azt tudnám elmondani, hogy a pataki csapat tálcán kínálta nekünk a győzelmet, ennek ellenére ezzel így sem tudtunk élni. Láthatólag tartalékosabb kerettel érkeztek, ráadásul a meccs bizonyos szakaszaiban kilenc főre is csökkent a létszámuk sérülések miatt, az ilyen lehetőségeket egy jó csapat könyörtelenül kihasználja. Ellenben mi nem tudtuk ebben az időszakban lezárni a meccset, az ellenfél pedig nem adta fel a nehézségeik ellenére sem., és ráadásul ebben az időszakban tudták egálra menteni a meccset, ezért is minden tiszteletet megérdemelnek, nagyot küzdöttek és teljesen rászolgáltak arra, hogy elvigyék az egy pontot. Ahogy a felvezetőben is említettem, inkább a küzdelem dominált, mint a szép játék, nem sok helyzet tarkította a találkozót egyik oldalon sem, ellenfelünk talán, ha két komolyabb helyzetet alakított ki az egész meccsen, abból egyszer egykori volt játékosunk Sinkovics Kori egy gyönyörű egyéni megvillanással egy remekbe szabott gólt szerzett, valamint egyszer a végjátékban Beniczky Petinek kellett bravúrral hárítani, hogy legalább döntetlen maradjon az állás. Ezt a két alkalmat leszámítva nem éreztem, hogy komolyabb sanszot engedtünk volna ellenfelünknek a gólszerzésre. Érzésem szerint nekünk valamivel több lehetőségünk lett volna, hogy bevigyük a győztes találatot, de az utolsó passzok vagy a befejezéseink rendre pontatlannak bizonyultak. A szezon kezdetén aláírtam volna, ha azt mondják, hogy ilyen szoros meccseket vívunk az utolsó fordulóra a pataki csapattal, de így, ahogy ez a meccs alakult, kicsit elvesztett két pontnak érzem most ezt a találkozót, ennek ellenére fontos lehet még ez az egy pontocska is majd a későbbiekben és legalább lőtávolban maradtak a dobogós helyek a tavaszi idényre. Sajnos a játékvezető ténykedéséről is ejtenem kell egy-két gondolatot, pedig nem szeretek ezzel foglalkozni, de ha mi nem nyilvánulunk meg, akkor soha sem fog történni semmi ezen a téren. A legfurább az egészben, hogy kb. hatvanöt-hetven percig meglehetősen korrekt volt a bíráskodás, utána viszont teljesen érthetetlen módon elszabadult hajóágyúsat kezdett játszani a játékvezető, pedig két sportszerű csapat játszott egymás ellen. Olyan volt, mintha a szereplési vágy felülkerekedett volna a játékvezetőn és érthetetlen ítéletekkel kezdett el operálni, mert el lehet nézni bizonyos szituációkat, ez benne van, emberek vagyunk, de ilyen arrogáns módon nem lehet viselkedni, mint ahogyan tette azt a meccs utolsó negyedében, mert ezzel csak a feszültséget szította fel, úgy, hogy ez tényleg nem volt benne addig a találkozóban. Én személy szerint eddig nem értettem ezt a játékvezető páros felé áramló negatív kritikacunamit és utólag kissé naivan próbáltam pozitívan állni a ténykedésük felé, na, de most volt alkalmunk megtapasztalni, honnan is eredeztethető mindaz, amit hétről hétre olvashatunk róluk a többi edző véleménye alapján. Innen is üzenem a játékvezető sporttársnak, hogy kiállunk az általa kiállított játékosunk mellett, és bár köszönő viszonyban nincs az, amit mondott, azzal ami a jegyzőkönyvbe került, de ha már képes volt ezt így leírni, akkor nyugodtan magára is veheti a saját szavait, ez egyrészről egy önvallomás önmagáról. másrészről tökéletes tükör a „kiváló” teljesítményéről! Egy ilyen kiélezett találkozón az egészen pontosan nulla perces hosszabbítással pedig feltette a koronát vagy inkább azt a bizonyos sipkát az ékes teljesítményére, ugye mondani sem kell, hogy nagyon reális lefújni a kilencvenedik percben a meccset, úgy, hogy többek között csak a sérülések miatt hosszú percekig állt a játék. Ilyen még nem volt, de ha van rá lehetőség, szeretnénk kezdeményezni, hogy ebben a szezonban már ne kelljen találkoznunk ezzel „a vármegye szerte mindenhol mélyen tisztelt” játékvezető párossal! Homoki Gábor asszisztensre egy rossz szavunk sincs, hibátlanul végezte a dolgát! A rendkívül szimpatikus pataki csapatnak sok sikert a továbbiakban, sérültjeiknek pedig mielőbbi gyógyulást kívánunk! A Nógrádifutball Honlap csapatának pedig köszönjük a szezonbéli munkájukat, reméljük sokáig tudósítanak még ilyen magas minőségben vármegyénk labdarúgásának eseményeiről. Hatalmas tisztelet és köszönet ezért nekik!
Bella Sándor: – Egy hónap kihagyás után léptünk újra pályára, elvileg egy rangadó keretein belül. Sajnos ebből nem sok minden lett, egy játékra alkalmatlan, nehéz pályán mindkét csapat csak szenvedett, de nem csak a pálya volt a hibás, mindkét csapat tele technikai hibákkal, teljesen ötlettelenül próbált futballozni. A hazai csapat az eladott labdáinkból építkezett, mi még kapu közelbe sem kerültünk igazán, a kapuk nem forogtak veszélybe. A második félidő elején vezetést szereztek a hazaiak egy teljesen ártalmatlan szituációt követően. A nem túl erős lövésre vetődő kapusunk előtt egy nagyot pattant a labda, ami így került a kapunkba. Ezután gyorsan két játékosom is megsérült, mindkettő elhagyta a pályát, egyikük sajnos a kórházban kötött ki. Kilencen maradtunk, ja, azt még meg sem említettem, hogy a szombati játéknap miatt a keret több mint a fele hiányzott! Ekkor a fiúk egy nagy levegőt vettek és mindent egy lapra tettek fel az egyenlítésért. Továbbra sem lett jobb a játék, de a srácokat dicséret illeti, amiért így küzdöttek, aminek végül meg lett az eredménye. Kilenc emberrel játszva egyenlítettünk, és bizony ekkor már benne volt az is, hogy akár meg is nyerhetjük ezt a meccset. A meccslabda a miénk volt! A kilencvenedik percben Busai pördítését a hazaiak kapusa Beniczki parádés mozdulattal, újheggyel tolta a felső léc fölé, amivel megmentett csapatának egy pontot! Összegezve ezt a mérkőzést, a mutatott játék miatt egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet. A szurkolók végig szenvedték a csapatokkal ezt a meccset, de legalább láthattak egy-egy gólt. A Balassagyarmat csapatának további sok sikert kívánok! (Nógrádifudball.hu)