Bajnoki labdarúgó mérkőzés 2. forduló
2026. 08. 30. Vasárnap 17.00 óra
Patak FC – Keszeg SE 6 : 1 ( 2 : 0 )
Játékvezető: Kovács Máté (Boda Viktor, Jono Máté)
Patak: Oláh II. – Fábián, Váró, Mócsány, Dóka (Kürtössy O 58′) – Várhegyi (Németh 46′), Paulicsek (Krausz 58′), Dombi D (Busai 72′) – Oravecz, Pálinkás (Benkocs K 58′), Kovács (Mészáros 72′)
Keszeg: Rojkovics – Burai, Nagy (Kuska 67′), Turcsán (Urbán 72′), Bujtár (Simon 24′), Tabics, Kapoun, Belencsák, Varga, Franyó, Ollé.
Góllövők: Oravecz (34′, 37′), Pálinkás (50′), Benkocs K (72′, 88′), Mészáros (76′)
Sárgalap: Pálinkás (44′)
Kiállítva: Tabics (45′)
Az első fordulóban nem sikerült a győzelem, ezért most hazai pályán akarta a csapat begyűjteni idei első sikerét. Kettőzött erővel készültek a fiúk, mert az a Keszeg volt a vendég, akiket az előző szezonban nem sikerült legyőzni. Hiányzóink Benkocs Dominik, Horváth Bence, Forgács Levente, Majer Ákos, Kürtössy Krisztián, Dombi Zsolt voltak. A meccskeretet tizenhét fő alkotta, a Keszeg tizenöt fővel készült.
Egy-egy ziccerrel kezdődött a mérkőzés, előbb a Keszeg, majd a Patak sem tudott kapuba találni. Kiegyensúlyozott mérkőzés volt, a vendég csapat próbált veszélyes lenni a kapunkra, de ezeket semlegesíteni tudtuk. A csapatba most nem volt elég tűz, mégis helyenként tetszetős megoldásokkal dugtuk el a labdát a keszegiek elől. Az ivószünet után indultak be az események. Oravecz szerezte meg a vezetést, majd néhány minutummal később Dombi D lőtt felső kapufát, és szinte még ugyanebben a percben Oravecz duplázott. Ekkor jól játszott a csapat, ellenfelünknek nem sok köze volt a játékhoz, hacsak annyi nem, hogy támadójuk Tabics a 45. percben megkapta második sárga lapját, így neki befejeződött a mérkőzés. Szünet után egy gyors góllal már háromra növeltük az előnyt Pálinkás találatával. Magabiztos előnyünk tudatában továbbra sem pörgettük föl a játék ritmusát, pedig bőven lett volna keresni valónk. A csapat cserékkel frissítgetett, de ezzel sem lett nagyobb tűz a csapatban, bár ekkorra már teljes mértékben kézben tartottuk a meccset. Szerencsére a gólszerzés lehetőségét nem adta föl a pataki csapat, de a próbálkozásokat vagy megszűrték, vagy egyszerűen mi magunk rontottuk el és így érkeztünk a hajrához. Itt már egyértelműen kijött a rutin, a taktikai okokból a kezdőcsapatból kimaradó Benkocs K lőtt gólt az ekkor már fáradó keszegi védők között, majd nem sokkal ezután a másik csere csatár Mészáros is betalált. És a legvégére is maradt találat, a nagy kedvvel futballozó Benkocs K duplázott így kialakítva a gólzáporos végeredményt! Láttunk már jobb meccset is, futballoztunk ennél jobban, pontosabban és fegyelmezettebben, de ma ez a közepes teljesítmény is elég volt a győzelemhez, amit ilyen arányban is megérdemelten szereztünk meg, így a csapat szép szülinapi ajándékkal szolgált Faludi Tamásnak, aki megszokott csapatával együtt egy finom vacsorával kedveskedett a játékosoknak és a szurkolóknak!
Bella Sándor: – Nem vagyok maradéktalanul elégedett! Az igaz, hogy fölényes győzelmet arattunk és végig kézben tartottuk a meccset, ezért büszke is vagyok a srácokra, de ma kicsit szétesettebbek voltunk, a taktikai fegyelem sem volt meg mindig. A lényeg, hogy ha nem is szép játékkal, de magabiztosan tartottuk itthon a három pontot! A vendégeknek bizonyára nem tett jót az első félidő végén történt kiállítás, ennek ellenére mikor kiszabadultak a szorításból, még helyzetekig is eljutottak, sőt egy kontra támadást góllal fejeztek be. Félre értés ne essék, nem vagyok csalódott, ma picit pontatlanok és helyenként körülményesek voltunk, ennek ellenére megérdemelten tartottuk itthon a három pontot! A Keszeg csapatának további sok sikert kívánok!
Cseri Kornél: – Ha két hete a győztes bajnoki után csalódottságot éreztem a mutatott játék után, akkor el lehet képzelni, mit érzek most. Nagyon vártam ezt a hétvégét, mert bíztam egy szép eredményben, és az optimizmusom még akkor se tört le, amikor úgy éreztem vasárnap délelőtt, hogy lehet, ez a meccs csak nekem fontos… Ennek ellenére mégis sikerült rendbe tenni a dolgokat és újra bizakodva vártam a kezdő sípszót, mert meggyőződésem volt, hogy minden adva van, hogy igenis felnőjünk egy forduló rangadójához megfelelő szintre. Mondhatom, úgy is kezdtünk! Kezdeményezőek voltunk azelején, helyzeteink, sőt ziccereink voltak, amik alapvetően máshogy alakíthatták volna a mérkőzés kimenetelét. Úgy gondolom, az első tizenöt-húsz percben uraltuk a játékot, ellenfelünk alig lépett át a térfelünkre. Majd történt valami, amit szerintem soha nem fogok megérteni. Egyszer csak – nincs rá jobb szó – kiszálltunk a meccsből…Pedig még gólt sem kaptunk… Az addigi fölényünk szép lassan kicsúszott a kezünkből, egymást érték a rossz átadások, döntések és szinte egyetlen párharcot nemhogy nem nyertünk, de nem is kerestünk. Nem jövök rá, hogy ezt mi indokolta, de tény, hogy teljesen kicsúszott a kezünkből a mérkőzés és ezt a Patak ki is használta. Ráadásul, ha ez nem lett volna elég, még emberhátrányba is kerültünk az első félidőben, egy nagyon könnyű szívvel megadott második sárgalap miatt. Itt azért megjegyezném, hogy értem én, hogy a szabálykönyvben az enyhe visszahúzás is lapot ér, tiszta sor, de tíz perccel előtte egy ártalmatlan szituáció utáni kakaskodás során az ellenfél játékosa egyértelműen megakarta ütni a mi játékosunkat, és bár nem vagyok egy jogtudós, de szándékos ütésért tudtommal nem sárga, hanem piros jár… Ez egy újabb fordulópont lett volna, mert valószínűleg nem nekünk kellett volna másfél félidőt emberhátrányban töltenünk. Így jött el a szünet, amikor is döntenünk kellett. Volt idő, amikor null kettőnél is berendezkedtünk volna itt totális védekezésre és tartottuk volna a semmit… Most nem így döntöttünk, hanem igenis felvállaltuk, hogy tartozunk magunknak annyival, hogy ne adjuk fel. Bár ez magában hordozta azt a veszélyt, ami némileg meg is mutatkozik az eredményen, miszerint nagyobb arányú vereség a vége, én mégis úgy gondolom, hogy jó döntés született. Megpróbáltuk, nem álltunk be, és bár a játékunk minősége továbbra is botrányos volt, mégis számos nagyobbnál nagyobb helyzetet dolgoztunk ki, és voltak pillanatok, amikor újabb fordulópontok lehettek volna a meccsen, ha jobb a helyzetkihasználásunk. De nem így történt, végül azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen megérdemelt vereséget szenvedtünk ilyen arányban is, mert a kétes bírói ítéletektől függetlenül, ezt a meccset mi vesztettük el, pláne a jó kezdésünk után. A második félidőben volt néhány biztató fellángolásunk, de ez ide édeskevés. Mondjuk ki, nem vagyunk jó passzban. Nem felejtettünk el focizni, nem változott semmi a csapaton belül, de hiányzik belőlünk a kémia, az alázatosság, a harcosság. Egyszóval, hiányzik a legfontosabb, a szenvedély, a foci szeretete, mert ettől jutottunk el a nulláról egy magasabb szintre, de most látszódik igazán, hogy milyen, amikor ez nincs meg. A jó hír, hogy ez ott van bennünk, ez nem múlik semmilyen képzésen vagy pénzen. A rossz, hogyha ezt nem találjuk meg újra, akkor egy borzasztóan nehéz szezon áll előttünk, ahol újra kell gondolni jó néhány dolgot…