Bajnoki labdarúgó mérkőzés
2026. 05. 17. vasárnap 17.00 óra
Keszeg SE – Patak FC 3 : 2 ( 2 : 1 )
Játékvezető: Kovács Máté (Rácz Dániel, Jono Máté)
Keszeg: Rojkovics – Burai, Kuska (Irk 85′), Muszta (Petukert 89′), Bujtár (Kapoun 58′), Tabics (Turcsán 62′), Belencsák, Franyó, Mrázik, Ollé, Varga.
Patak: Váró – Kürtössy, Horváth, Mócsány, Mészáros (Fábián 56′) – Várhegyi, Paulicsek – Oravecz, Németh, Benkocs K – Takács.
Góllövők: Burai (11-es 18′), Muszta (21′), Kuska (79′) ill: Oravecz (43′), Várhegyi (73′)
Sárgalap: Bujtár (40′), Franyó (73′) ill: Mészáros (49′)
Továbbra is nehéz helyzetben van csapatunk, a keszegi kirándulásra már kapusunk sem volt, szerencsére volt aki vállalta, így ez a probléma megoldódott.
A Keszeg játszott frissebben, bár ez a mi helyzetünkben cseppet sem meglepő. Mezőnyjátékos a kapuba, három sérült, beteg a kezdőcsapatban és egyetlen egy csere a kispadon, aki szintén sérült. Jó kilátások… Az első negyedórában a kapuk nem voltak veszélyben, majd a 18. percben büntetőhöz jutott a hazai csapat. Korábbi játékosunk Burai szerzett belőle vezetést. A másik oldalon Benkocs ziccerét védte a hazai kapus. A 21. percben növelte előnyét a Keszeg. Másik ex pataki futballista Muszta volt eredményes. Ezután részünkről is voltak kísérletek, ígéretes helyzetek, de sem Takács, sem Benkocs, sem Oravecz nem tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel. Jobbhátvédünk Kürtössy volt a gólhoz legközelebb amikor a 36. percben a felső lécet trafálta telibe! Nem játszottunk jól, de becsülettel hajtottunk a szépítésért, ami aztán a 42. percben Oravecz találatával meg is lett. Ez fontos volt, mert így a szünetre faragtunk a hátrányunkból. A második félidőben változott a játék képe, már nálunk volt többet a játékszer. Továbbra sem játszottunk jól, viszont egyre többet veszélyeztettünk. Egyre többször kerültünk helyzetbe, a hazai csapat helyzet nélkül játszott. Érett az egyenlítő gól, végül a 73. percben Várhegyi szabadrúgásból ki is egyenlített. Eldönthettük volna a meccset, Takács két zicceréből sem született újabb gól, viszont megsérült Paulicsek, akit le is kellett hozni. Mivel az egy cserét már korábban kihasználta a csapat, tíz emberrel maradtak a hátralévő negyedórára. Sajnos nem úsztuk meg! A 78. percben újra vezetést szereztek a hazaiak, de ezt már nem tudtuk egalizálni, így pont nélkül maradtunk.
Cseri Kornél: – Jó előjelekkel készültünk erre a hétvégére, mert szerintem tavaly is megemlítettem, hogy a népi legendák alapján negyven éve nem szenvedtünk vereséget a keszegi falunap hétvégéjén. Természetesen, kértem a mértékletességet a csapattól és felvállaltam azt a hálátlan szerepet, hogy az est folyamán figyelem minden lépésüket, de őszintének kell lennem, kudarcot vallottam… Köszönhetően a rutinos ”Csibus” barátomnak, aki észtevétlenül elintézte, hogy árgus tekintetem egyre homályosabb legyen az este folyamán, így a fiatalabb generációnk szabadon garázdálkodhatott… De természetesen ezzel semmi probléma nem volt, ugyanis az öltözőbe lépve az érződött, hogy ma igenis bizonyítani akarunk. Szerettük volna mihamarabb magunk mögött hagyni az elmúlt hetek történéseit és megmutatni újra magunkat. Ennek megfelelően kezdtünk és sikerült hamar kétgólos előnybe kerültünk, de sajnos egy jó félóra után kezdtük visszaengedni a játékba az ellenfelünket, ami egyértelmű hiba volt, mert egy ilyen kaliberű ellenfél ellen ez könnyen visszaüthet. Így is történt, mert a második félidőre eltűnt az előnyünk és kezdhettünk mindent elölről. Úgy gondolom, férfias módon küzdöttek a felek és egyértelműen mindkét csapat a győzelemre játszott. Nagy öröm volt számomra, hogy a fiúk, dacára az elmúlt két hétnek, ezúttal bebizonyították, hogy mentálisan is sokat fejlődtünk és fontos pillanatban újra vezetést szereztünk, ami ki is tartott a végéig. Ennek a mai győzelemnek főleg szimbolikus jelentősége van, mert pár éve még utópiának tűnt az, amit a mai napon megvalósítottunk, és bízom benne, hogy ezt a csapat is átérzi. Mindenesetrejár az elismerés a csapatnak, mert lehet, hogy már játszottunk ennél jobban, de ma nagyon akartunk és ennek meg is lett az eredménye egy élcsapat ellen, és végre annyi meccs után én is elsüthetem azt a szörnyű horgászos szóviccet, miszerint: „Végre kifogott a Keszeg a Patakon!”
Bella Sándor: – Gondjaink csak nőnek, sérültjeink vállalják a játékot a létszám gondjaink miatt, így viszont nem tudnak regenerálódni, egyre nehezebben viselik a meccsek után. A mai meccsre is így érkeztünk, egy sérült cserével a kispadon, kettővel és egy beteggel a kezdőben, valamint mezőnyjátékossal a kapuban! Nehéz ilyen helyzetben motiváltan tartani egy csapatot. Meg is látszott ez most a játékunkon, bűn gyengék voltunk, még nézni is fájt! Az utolsó negyedórát már csak tizen játszottuk, mert újabb sérülés, húzódás miatt csere nélkül kellett lehoznom a játékosomat! Ez az érme egyik oldala, a másik, hogy minden elismerésem és hálám ennek a maroknyi embernek, akik kitartóan és sérülten, összeszorított fogakkal is eljönnek, hogy játszhassunk! Azért mert ma rosszul futballoztunk, nem lettünk rosszabb focisták vagy rosszabb csapat, akár mondhatnám azt is, hogy ez már borítékolható volt! Gratulálok a Keszeg csapatának és további sok sikert kívánok!