Patak SE – Legénd SE 9 : 0 ( 6 : 0 )
Játékvezető: Kovács Máté ( Pál Adrienn, Bangó Rómeó )
Patak: Oláh R ( Szekeres L 46′ ) – Szabó Z, Simó Zs, Csókási Cs ( Mócsány R 46′ ), Kürtössy O – Várhegyi T ( Szabó L 58′ ), Paulicsek M – Oravecz R, Faludi T, Németh L – Bogdány Zs ( Burai D 58′ )
Legénd: Greksza – János D ( Néma 46′ ), Durucz, Ocztos, Nyúl – Takács J, Virág, Kucsera ( Magyar 46′ ), Kalla – Pintér ( Farkas 62′ ), Radics T ( Márkus 65′ )
Gólszerzők: Oravecz R ( 12′ ), Faludi T ( 16′ ), Oravecz R ( 30′ ), Oravecz R ( 41′ ), Bogdány Zs ( 43′ ), Németh L ( 45′ ), Németh L ( 47′ ), Oravecz R ( 50′ ), Oravecz R ( 65′ )
Sárgalap: Pintér J ( 27′ )
Három gólszerző is a képen. Oravecz ( elől ) Faludi és Németh egy újabb hazai akciót indítanak.
Az idei év utolsó bajnoki mérkőzésére készült csapatunk, az ellenfél a középmezőnyhöz tartozó Legénd együttese volt. Elég visszafogott játékkal indult a találkozó, egyik fél sem erőltette rá a másikra a nagyobb ritmust, ennek ellenére a 12. percben, az első helyzetből vezetést szereztünk Oravecz találatával. Négy perccel később Faludi közelről növelte az előnyt csapatának. Hiába a kétgólos vezetés, csapatunk játéka jócskán elmaradt a korábban megszokottaktól. Még néhány perc kellett mire éledezni kezdett a társaság, ekkor már voltak tetszetős megoldások és természetesen az ezzel járó gólok sem maradtak el. Oravecz újabb találata a 30. percben tulajdonképpen a mérkőzést is eldöntötte, hiszen a vendégek jóformán még helyzetbe sem kerültek ez idő alatt. Azt még a Legéndiek sem gondolhatták a 41. percben, hogy újabb három alkalommal zörgeti meg csapatunk a hálójukat a szünetig, pedig így történt! Előbb Oravecz ( 41′ ), majd Bogdány ( 43′ ), végül Németh ( 45′ ) talált be a kapuba!
A második félidőre már nem jött ki Oláh és Csókási, helyettük Szekeres és Mócsány játszottak. A csapat viszont ott folytatta, ahol az első félidőben abba hagyta, Németh a 47. percben már a hetedik pataki gólt szerezte, majd újabb három perc elteltével, az 50. percben ismét Oravecz volt eredményes. Újabb két cserével frissült a csapat, Várhegyi és Bogdány helyére Szabó L és Burai Állt be. Ezután egy hosszabb gólcsend következett, bár helyzetek akadtak, csak sajnos rendre kimaradtak. A 65. percben Oravecz szerezte saját maga ötödik, és csapata kilencedik találatát, és mint utóbb kiderült ezzel be is állította a végeredményt is, hiszen a hátralévő bő húsz percben már nem esett több gól.
Csapatunk így győzelemmel búcsúzott az őszi szezontól, valamint veretlenül a 2020-as naptári évtől, ami mindenképpen kalapemelést érdemel! Szép volt fiúk! Hajrá Patak!
Bella Sándor: – Le tudtuk idei utolsó mérkőzésünket, hazai pályán megérdemelt győzelmet arattunk a Legénd ellen. Nehezen lendültünk játékba, és az első negyedóra végén ugyan vezettünk két góllal, mégis a félidő második felétől kaptuk el a ritmust. Rúgtunk szép gólokat, alakítottunk ki helyzeteket, helyenként szépen is fociztunk, a csapat tette a dolgát minden különösebb megerőltetés nélkül. Szeretném megköszönni a csapatomnak ezt a nagyszerű őszt, a szurkolóinknak a lelkes buzdítást, és kívánok hasonlóan eredményes tavaszt! Sportszerű, fegyelmezett, szimpatikus csapat a Legénd, további sok sikert kívánok nekik.
Bujnyik János: – Köszönöm a srácoknak, hogy aki el tudott jönni, megtette, és becsülettel elmentünk, aztán gratuláltunk az ellenfélnek és az ellenőr úrnak is. Bár még délelőtt úgy nézett ki, nem biztos, hogy ki tudunk állni, mert nagyon kevesen vagyunk jelenleg. Sok az egyéb elfoglaltság, illetve sajnos még mindig ott vannak a sérültek, így pedig elég nehéz. Hála istennek, össze tudtunk szedni tizenöt embert. Volt, aki inkább az otthoni munkáját hagyta ott, és jött inkább focizni azért, mert felhívtam, és elmondtam neki, vasárnap délelőtt ne mondjunk vissza semmit. Szívem szerint megtettem volna, de úgy éreztem, hogy ezt nem tehetjük meg, mert nem vagyunk olyan csapat. Az elején megvoltak a helyzetek, de ha nem rúgunk kapura, úgy elég nehéz gólt lőni. Nagyon sportszerű, normális meccs volt. Annyi lett a vége, amennyi, jogos az eredmény. Csak az ellenfélen múlott, hogy ennyi lett. Ebben a helyzetünkben nem zárulhatott másként ez a meccs. A fiatalember jól vezette a mérkőzést. Látott, amit látott, a partjelzők által belengetett dolgok is jogosak voltak. Nekünk ez volt idén az utolsó mérkőzésünk. A csapattal úgy beszéltük meg a lefújás után, úgy látjuk jónak, ha elengedjük az évből még hátralévő két találkozónkat. Ugyan megkeresett a ’Vadkert, hogy játszunk a hétvégén, nincs értelme azért elmenni vasárnap délután, hogy elraboljuk az időt azoktól az emberektől, akik eljönnek. Most meg az a keretünk, amivel el tudnánk menni, hogy aztán megint beleszaladjunk „iksz” gólba. Nem látom értelmét, nem vállaljuk a mérkőzést, inkább kapjunk egy írásbeli figyelmeztetést. Én, a csapat és a vezetőség úgy döntött, hogy akkor inkább elengedjük ezt az évet. Hagyjuk felépülni a sérülteket, aztán leülünk beszélgetni, hogyan tovább. Vannak játékosok, akik már megkerestek, hogy félszezonban idejönnének, illetve biztos lesznek, akik nem itt folytatnák. Fogunk járni terembe, nem csüggedünk, és nem adjuk fel! Végeztünk, ahol végeztünk. Tanultunk a sok nyári edzőmérkőzésből, visszaütött. Nem szabad! Igazából ott ment el az egész, jöttek a sérülések, majd Turi András rásérült a lábára, mellette pedig még négy-öt ember kihullott. Egy megye hármas csapatnál nagyon sokat számít ennyi játékos kidőlése. Ezt mi nem kalkuláltuk be. A jó pap is holtig tanul, és ugyan nem vagyok pap, remélem tanultunk ezekből a hibákból. Bármi történt, ha jó, ha rossz, a csapat csinálta, nem személy szerint én vagy valamelyik játékos. Ez így jött ki, megyünk előre! Együtt sírunk, együtt nevetünk. Meglátjuk a következő félévet, én várom! Mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog újévet! Mindenki boldoguljon, ahogy tud, mi is megpróbálunk a magunk módján továbblépni.