Bajnoki labdarúgó mérkőzés
2026. 05. 23. szombat 20. forduló
Patak FC – Érsekvadkert SE 1 : 1 ( 0 : 1 )
Játékvezető: Zsélyi Csaba ( Kolompár Nikolasz, Nagy Ferenc Zsombor )
Patak: Pincze – Fábián, Váró, Mócsány, Dóka – Várhegyi, Paulicsek (Dombi Zs 20′) – Busai, Németh, Benkocs – Takács.
ÉVSE: Bernhart – Kovács, Csiki, Horváth, Farkas (Mácsik 58′), Gerliczki, Cseri, Baló, Tálas (Hustyava 63′), Bozsó, Sipos.
Góllövők: Takács (69′) ill: Baló (4′)
Sárgalap: Benkocs (31′), Takács (31′) ill: Tálas (30′), Farkas (50′), Sipos (50′)
Kiállítva: Bella S (Patak 31′)
Erre a mérkőzésre akár csak egy évvel korábban, pályát cseréltünk ellenfelünkkel. A meccs délelőttjén még mindössze nyolcan jelentkeztek játékra, de szerencsére a sérültek most is vállalták, így tizenketten utaztunk át a szomszédba.
Pincze Gábor tartotta meccsben csapatát az Érsekvadkert elleni mérkőzésen.
A 4. percben szerezte meg a vezetést a ‘vadkert. Mócsányt könyökölte le ellenfele, de akkor még megtartotta a labdát a védőnk, de a második könyökösnél már nem sikerült, így a helyére belőtt labdából szereztek gólt. Nagy talány, miért maradt néma a spori sípja? Aztán szép lassan mindkét csapatnál rá kellett jönni, hogy van baj, nem kevés…
Az, hogy lesek vagy szabadrúgások megítélésénél nem igazán volt képbe, de elmaradt két kiállítás és egy-egy büntető, viszont a hazai edzőt simán kiszórta! A vadkert nagyon akart, egyébként könnyű dolga volt a „hadirokkant” csapatunkkal szemben. Sok helyzetet dolgoztak ki, de kapusunk még a lehetetlennek tűnőt is védte, így meccsben tartotta csapatát. Az első félidő krónikájához tartozik még, hogy az amúgy is sérülten futballozó Paulicseket már a 20. percben le kellett cserélni, ezzel egy fontos láncszem esett ki a játékból. A szünetben nem volt más választás, támadóbb hadrendre állt a csapat, most már csere nélkül, sérültekkel, kockáztatni kellett. Jobb is lett a játékunk, most már többet volt ellenfelünk térfelén a labda, helyzetek is megmaradtak, de most már nekünk is volt belőle néhány. A 65. perctől már csak tíz emberrel folytattuk, miután másik fontos láncszemünk is elhagyta a pályát szintén sérülés miatt. Nem látszott meg az egy ember mínusz, mert továbbra is jól játszottunk. A 69. percben pedig ki is egyenlítettünk! Innentől lett igazán izgalmas a találkozó. Érezhető volt, aki gólt lő, meg is nyeri a meccset. Takácsé volt a meccslabda, lövése a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret.
Izgalmas, küzdelmes meccset játszott a két szomszédvár csapata, megérdemelt volna ez a találkozó egy felkészült, korrekt játékvezetést, kár, hogy ez nem sikerült! Szép volt fiúk! Hajrá Patak!
Bella Sándor: – Több dologról is szót kell ejteni ezután a meccs után! Az egyik, és talán ez a legfontosabb, hogy a két szomszédvár csapata egy küzdelmes, férfias, izgalommal és feszültséggel teli mérkőzést játszott egymással, ahol helyzetek is akadtak bőven! Sajnos korán, már a mérkőzés elején hátrányba kerültünk, bár még most sem értjük, hogy a gól előtti szituációnál miért maradt néma a „sípmester” fütyülője??? Aztán rá ellett jönni, hogy az Oscar díjas színész tehetség ma is „kiváló” előadást tart!
Játékosomat durván felrúgják hátulról, sárga…, majd kis kakaskodás után egyszerűen megfejeli ellenfel, ez vajon mi?? Semmi, maradt a sárga. Ezután egyből egy kezezés a tizenhatoson belül, a főszereplő öt méterre az esettől, az asszisztens nem mer inteni, mert addig minden intését hangosan megkritizálta. Az oldalvonal mellett a ’vadkerti játékos kézzel tartja maga mellett a labdát, mindenki tisztán látta, csak az a két ember nem, aki szerintem nem is akarta… És még mindig csak a harmincadik percben jártunk úgy, hogy már a pályán lévő négy sérült játékosomból egyet le kellett cserélnem, amivel ki is használtam azt az egy csere lehetőségemet! Sajnos már nem tudtam megállni szó nélkül és megkérdeztem, nem látja ezeket, vagy nem is akarja, arrogáns válaszára arrogánsan válaszoltam, amiért előbb sárgát, majd pirosat adott! Felháborít, mert ezt ő akarta így, nem volt ez olyan súlyos, hogy ilyen közjátékot produkáljon! Az ámokfutás vagy a hozzá nem értés tovább tartott. A tizenhatoson belül a védőm az ellenfele mindkét lábát elütötte, ez is tizenegyes! Hősünk ezt sem látta! A legszebb, amikor a ’vadkerti játékos egy centiről üvöltött az asszisztens arcába nem éppen irodalmi stílusban. Eredmény? Emberünk odalépett és kedvesen eltessékelte onnét az ordibáló játékost. Lap? Bármi? Valami? Esküszöm ezt a meccset ezek nélkül különbül le tudtuk volna játszani! Tavasszal két mérkőzésünkön közreműködött ez az ember, mind a kétszer kiállítottak! Csapatomtól itt is elnézést kérek ez miatt, amúgy biztos, hogy velem van a baj? A több kisebbnek mondható varázslatairól már nem is akarok beszélni, de az is biztos, hogy ellenfelünk is hasonlóan gondolkodik a mai játékvezetésről! És akkor a meccsről is, mert a fiúk nagyon is megérdemlik. Az első félidő egyértelműen a Vadkerté volt, vezettek és jobban is futballoztak. Szünetben kockáztattunk és másik, támadóbb hadrendre álltunk át. Ez a félidő viszont már inkább rólunk szólt. Volt így is helyzetük ellenfelünknek, de itt már felváltva forogtak veszélybe a kapuk. A hatvanötödik perctől megint tíz emberrel játszottunk, mert újabb sérültünk jelezte, nem tudja már tovább folytatni. Aztán kiegyenlítettünk, majd innen igazi ki-ki meccs lett belőle. Kár, hogy akinek dolga lett volna, pont az nem tudott felnőni ehhez a feladathoz… Kapusom az egész mezőny legjobbja volt, nem tudtak rajta kifogni se közelről, se messziről. A meccslabda is a miénk volt, már gólt kiabáltunk, de a labda a bal kapufa mellett gurult ki a játéktérről. Mindkét csapatnak jár a dicséret, bár egyik csapat sem nyert, de kiszolgálták a szurkolóikat! Nagyon büszke vagyok csapatom minden tagjára, nehéz helyzetben vagyunk, de ez a közösség nagyon erős, ezt ma is bebizonyították! Az Érsekvadkertnek még egyszer köszönöm, hogy bele mentek a pálya cserébe, és további sok sikert kívánok nekik!
Farkas Bálint: – Annyi helyzetünk volt, hogy egy tavaszi szezonra is elég, egy gólt sikerült rúgni belőle. Nem tudom, mit akarunk még, mennyi ziccer kell ahhoz, hogy legalább három-négy gólt rúgjunk egy meccsen. Magunknak köszönhetjük, hogy ezt a meccset nem nyertük meg. Ez az érem egyik oldala. A másik: ilyen, véleményem szerint fogalmatlan játékvezetőket nem láttam még. Tudom, hogy kevés jelentkező van bírónak, így olyan embereket is kénytelen a szövetség a bírói testületben tartani, vagy befogadni, akik bíró létükre nincsenek tisztában például a les fogalmával. De ez szerintem a szövetség szégyene is, hogy ezek az emberek felvesznek fizetést azért, hogy elrontják huszonöt-harminc ember szórakozását. Ilyeneknek nemhogy egy fillért nem adnék, de szerintem el kellene zavarni őket a futball környékéről is! Elmaradt egy tizenegyes (azt mondja nekem: „hibáztam, nem láttam, pedig az volt, talán…”). Saját térfeléről induló játékos behúzva lesnek, mindkét oldalon piros lapos összeugrás, folyamatos egyértelmű tévedések, tönkre vágják az idegeit az embernek! Nem tudok mást mondani, menjenek a fenébe!