2025. 10. 05 Bajnoki labdarúgó mérkőzés 8. forduló
Patak FC – Keszeg SE 3 : 3 ( 1 : 0 )
Játékvezető: Kis Gergő Zsolt (Kis Zsolt, Szemesi Zsolt)
Patak: Ivanics G – Fábián L (Kürtössy O 61′), Hegedűs N, Paulicsek M, Mócsány R (Takács G 61′) – Garai G, Dudás G (Váró P 61′), Várhegyi T, Horváth B – Kovács R, Bogdány Cs (Krausz T 61′).
Keszeg: Rojkovics – Burai, Durucz, Muszta, Turcsán, Bujtár (Kraft 81′), Kuska, Nagy, Belencsák, Franyó, Sintár (Urbán 46′).
Góllövők: Garai (27′ – büntető), Váró (65′), Bujtár (öngól – 74′) ill: Muszta (56′), Nagy (79′), Belencsák (86′)
Sárgalap: Horváth (77′) ill: Bujtár (65′)
A második percben Kovács Róbert büntetőjét védi a Keszegi kapus Rojkovics Gergő.
Javításra készült csapatunk, hazai pályán fogadtuk az idén elég figyelemre méltó eredményeket elérő Keszeg ellen. Jól is kezdődött számunkra a mérkőzés, mert már a második percben Garai jóvoltából tizenegyeshez jutottunk. Sajnos ebből nem tudtunk előnyt szerezni, mert Kovács lövését védte a Keszegi portás. Jól játszottunk, irányítottuk a játékot, de az idő múlásával a csapat is be lassított, tegyük hozzá, teljesen érthetetlen módon. Kapkodóvá vált a játékunk, a támadásaink befejezésénél passzokat szinte nem is láthattunk, mindenki maga akarta megoldani, gólra váltani a helyzetet. Garai erőszakosságának köszönhetően újabb (jogos) büntetőt végezhettünk el a 27. percben. Ezt maga a sértett végezte el és ő nem hibázott, ezzel szereztünk vezetést. A félidei játékhoz tartozik, hogy ha pontosabbak, figyelmesebbek vagyunk, akkor a szünetig el dőlhetett volna ez a meccs, de mivel a csapat ma nem volt igazán toppon így a Keszeg előtt is nyíltak nem kis gólszerzési lehetőségek, de Ivanicsnak köszönhetően nem találtak a kapuba! Szünet után korábbi játékosunk Muszta egyenlített. Kiegyenlített volt a játék, négyes cserével próbálkozott csapatunk, négy perc múlva pedig a csereként beállt Váró szerezte meg a vezetést. A hajrához érve a Keszeg közel állt az újabb egyenlítéshez, de ziccerben a kapufát találták telibe! Az ellentámadásból viszont újabb gólt szereztünk, Bujtárról saját kapujába került a labda, öngól. Ez után teljesen érthetetlen mit csináltunk. Ahelyett, hogy még egy góllal, amire volt lehetőség, végleg le zárjuk a mérkőzést, figyelmetlenek voltunk és mindössze hat perc alatt kiegyenlítettük a vendégcsapatot! A Keszeg érdemeiből semmit nem von le, milyen hibákat vétünk, mostanra jó csapat lett, ezért az eredményért is megdolgoztak, rá szolgáltak az egy pontra. Ami minket illet, sajnos fontos pontokat hullatunk, buta, amatőr gólokat szedünk össze, de előbb-utóbb összeáll a csapat játéka. Hajrá Patak!
Bella Sándor: – Csalódott vagyok, mert egy olyan meccsen nem sikerült nyerni, ahol már az első félidőben el kellett volna döntenünk a találkozót, vagy mondhatnám azt, hogy a meccs vége előtt tizenegy perccel még két góllal vezettünk és hét perc alatt sikerült kiegyenlítettni az ellenfelet! Bosszantó hibákat vétünk, mintha nem gondolkodnánk, csak fejetlenül rohangálunk föl-le a pályán. Az elmúlt két meccsen négy gólt adtunk tálcán az ellenfélnek, mi meg még tizenegyesből sem találunk a kapuba. Nagyobb alázatra, több kommunikációra és egy pici csibészségre volna csak szükség és akkor az ilyen meccseket mint ez a mai, könnyedén lehozunk. De nem akarom el venni a Keszeg érdemeit sem, mert két gólos hátrányban sem adták föl, így rá szolgáltak az egy pontra. Nekünk marad a kesergés és az elégedetlenség, de csak is rajtunk múlik, hogy mikor ébredünk föl!
Cseri Kornél: – Tudtuk, hogy az egyik legnehezebb hétvége elé nézünk, ugyanis egyszerre két fronton kellett helytállnunk. Először is, méltó módon kellett szombaton adóznunk a keszegi szüreti vigalom minden hagyománya előtt, majd másnap a regnáló bajnok otthonában szerettünk volna meglepetést okozni. Nos, bizton kijelenthetem, hogy derekasan kiálltunk minden próbatételt. De komolyra fordítva, ami a mai mérkőzést illeti, az számomra és a csapat számára is egy igazi értékmérő fellépés volt. Bár ironikus, de tény, hogy ezúttal azon kolléga orra alá szerettem volna borsot törni, akinek a munkássága előtt tisztelettel emelem a kalapom, mert amióta elkezdtem tevékenységem, azóta követendő példaként tekintek a pataki csapatra. Ugyanígy voltak ezzel a játékosok is, mert mikor is lenne jobb alkalom megmutatni, hogy az eddigi eredményeink nem a véletlen műve, ha nem a bajnok ellen? A mérkőzést ennek megfelelően bátortalanul kezdtük… Nincs mit szépíteni, az első félóra nem rólunk szólt, pontosabban, csak a parádés formában védő Rojkovics Geriről. Hasonlóan a múlt héthez, ebben a periódusban szervezetlenek és tompák voltunk. Teljesen jogosan szerzett ellenfelünk vezetést, bár rendkívül bosszantó volt, hogy ehhez egy második tizenegyessel is hozzásegítettük őket. Viszont ez mintha minket nyugtatott volna meg és kezdtünk magunkra találni. Egyre több támadást vezettünk ekkor már és bizony kimaradt két-három olyan ziccer, amivel még a félidő előtt egyenlíthettünk volna. A szünetben meggyőződésem volt, hogy vissza tudunk jönni a meccsbe, épp ezért csak egyetlen kérdést tettem fel a srácoknak: Mikor, ha nem most? Nem szóban vártam a választ, hanem a pályán. És megkaptam! Úgy gondolom, a második félidőben egy férfias, igazi ki-ki mérkőzést produkáltunk, amikor is minimum méltó ellenfele voltunk a hazaiaknak. Egy szemtelen Muszta góllal sikerült is egyenlítenünk és több ígéretes lehetőségünk is akadt, de egyetlen kihagyásunk után újra megszerezték a vezetést a hazaiak. Mégis a harmadik kapott gól fájt a legjobban, amit rögtön azután kaptunk, hogy egy ziccerünk a kapufán csattant. Ekkor egy hazai szurkoló megjegyezte, végre eldőlt… Csakhogy mi nagyon is másként gondoltuk! Az idei évben ebben léptünk előre nagyot, hogy hihetetlen akarás van a csapatunkban, nem adjuk fel és küzdünk a végsőkig. Ennek meg is lett az eredménye, mert előbb Nagy Ádám bombázott ismét védhetetlenül a kapuba, majd nem sokkal a vége előtt egyenlítettünk is, egy szerintem olyan góllal, ami ismét jelképezte az akarásunkat. Egy villámgyors ellentámadás végén a jobb oldali védőt játszó Belencsák Marci a bal összekötő helyéről betörve értékesítette a ziccerét. Talán nem hangzik szemtelenségnek, de meggyőződésem, hogy rászolgáltunk erre a pontra mindenképpen. Úgy gondolom, hogy a két félidő alapján kijelenthető, hogy nem egy kibekkelt eredmény született, hanem a helyzeteink száma és minősége alapján, valamint a szívünknek és az akaraterőnknek köszönhetően, nem érdemtelenül sikerült a döntetlent kiharcolnunk. Bár a mai egy kifejezetten szép eredmény, amiből illik és kell is erőt és önbizalmat merítenünk, de nagyon sokat kell továbbra is dolgozni azon, hogy a jövőben egyre több és több ilyenben legyen részünk! Az irány, amit jelenleg tartunk megfelelő, az út, amit megtett a csapat eddig elismerésre méltó, és a jövőben, ami ránk vár, én személy szerint nagyon hiszek, és remélem, ezzel egyre többen lesznek így! (Nógrádifutball.hu)